Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 19 óra 49 perckor köszönt be, a
királynő holnap este 21 óra 04 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt
honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten
a Kedosim (Mózes 3. 19:1-20:27.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik
könyvéből.
Ez a hetiszakasz – a Tóra középpontja – tulajdonképpen nem tesz
különbséget jótettek, önzetlenség, szociális igazságosság és a rituálék, Isten
elmélyült keresése között. Legyetek szentek, mert szent vagyok én.
Ezt kéri tőlünk a Kedosim hetiszakasza, a középső könyv közepe után
kicsivel, a Tóra centrumában.
Egyszerre beszél rituális kötelességekről és
arról, mivel tartozunk azoknak, akik velünk, köztünk élnek. Ebből a
hetiszakaszból szokás a legtöbb erkölcsi előírást idézni, ez a hetiszakasz lép
fel a jövedelmi különbségek mérséklése mellett, rendeli el a gondoskodást a
jövedelem nélküliekről, rendeli el a munkás bérének aznapi kifizetését, tiltja
meg a visszaélést a hatalommal (vak elé gáncsot ne vess), írja elő, hogy
szeresd a jövevényt, azoknak, akik szerint a zsidóság lényege a társadalmi
igazságosságért folytatott küzdelem, kincsesbánya. Ugyanakkor arról is beszél
folyamatosan és anélkül, hogy akár csak megpróbálná hozzánk hasonlóan a két
kérdést elkülöníteni, hogyan legyünk szentek annak révén, hogy rítusokkal
szolgáljuk Istent, a harmadik könyv alapvetően erről a kérdésről szól.
Figyelmeztetés ez két irányba is. Akik szerint a zsidóság lényege az
elzárkózás a világtól és az előírások akkurátus betartása, minden és mindenki
más érdektelen, azoknak is érdemes sűrűn olvasnia a hetiszakaszt, amely nagyon
is a világba, a külvilágba, a szolidaritás gyakorlásába horgonyozza le a
szentséget, amelyet Isten vár tőlünk, de akik szerint a zsidóság lényege a
„kiállás mások mellett”, az, hogy „jó emberek” legyünk, szintén jó, ha elmélyed
a hetiszakaszban. Ugyanis jó ember, szerencsére, bárki lehet és a szolidaritás
nem zsidó, hanem egyetemes felelősség, jó embernek lenni nem zsidó-specifikus
dolog, az egyetemes emberi erkölcsben lényege szerint semmi zsidó-specifikus
nincs. Abban, ha azt mondom, úgy vagyok zsidó, hogy jó ember vagyok, van némi,
alig bújtatott, faji gőg, mintha a zsidóknak az, hogy általában véve jó emberek
legyenek, különös képességük lenne.
Az, ha rítusok révén keresem a kapcsolatot Istennel, előírások
segítenek tagolni, kézben tartani az életemet, segít egyensúlyt találni,
hatékonyabban felelősséget vállalni másokért és megóv attól, hogy saját
jóemberségem iránt adózzak elsősorban szakadatlan tisztelettel, Isten keresése
megóv az önigazolás kényszerétől és a saját magamtól meghatott
fontosságtudattól felelős segítőként. A zsidóság se nem önmagukban üres
rituálék formális produkálása, sem pedig általában vett jó emberré válás,
minden embernek egyformán kell és lehet jót tennie. Szentek akkor lehetünk, ha
keressük Őt, az ő útjain járunk, megismerjük az imát, a közösséget, a sajátos
hagyományt és azt tesszük élővé, mások iránti felelősséggé. Mert Simon, a cádik
szerint, ahogy az Atyák tanításábaiban áll, három pilléren nyugszik a világ: a
Tóra tanulásán, Isten szolgálatán és a jótetteken.
Békés szombatot kívánunk!
Vári György írása
